Addig is

… várom vállalkozó kedvű és tehetséges ismerőseim/olvasóim jelentkezését, akik esetleg tudnának egy kicsit személyesebb arculatot alkotni a blogomhoz, mint a mostani!

Hálás leszek! 🙂

Reklámok

Türelem

Tudom, tudom, nem írtam ide egy ideje, de mivel sikerült oly’ alapos módon megtisztogatnom a netbookom billentyűzetét, hogy a belefolyt víz miatt most gyakorlatilag gépelésre alkalmatlan, ezért muszáj még megváratnalak titeket addig, amíg meg nem szervizeltetem, vagy egy ideiglenes billentyűzetet nem vettem hozzá.

Tényleg bocsesz!

Visszaszokás

Nos, nos, ma volt szerencsém újra találkozni tamással, akinek nagy szüksége lenne egy kis seggberúgásra ösztönzésre, így most megkérném minden olvasómat, hogy tegye a kezét a képernyőre és sugározza őfeléje a pozitív energiákat. Mondjuk megkérdőjelezte, hogy egyáltalán fogok-e még az első bejegyzésemen felül valaha is írni ide, szóval most jó fej vagyok, és kegyet gyakorlok, és én is sugárzom a pozitivitást.

Jó dolog a diákmeló, bár ha még azt is hozzáveszem, hogy

  1. két nappal az előtt szólnak, mielőtt menni kell,
  2. az eddig náluk töltött időm alatt minden alkalommal máshová küldtek dolgozni (gyufagyár, útfestés, felújítás utáni takarítás),
  3. más-más időpontokban kezdődő és végződő műszakokra, akkor az már nem annyira megnyerő.

Az pedig csak hab a tortán, hogy micsoda nemi jogegyenlőtlenségek vannak itt, kérem! Példának okáért ott volt a gyufagyár, ahová ugyan hívnak fiúkat-lányokat egyaránt, de valamilyen okból kifolyólag a lányok egész műszak alatt csücsülnek és dobozokat hajtogatnak, amíg a fiúk kamionokat és raktárépületeket rakodnak. Mondjuk már ott fel kellett volna tűnnie a dolognak, amikor barátnémmal először mentünk be munka után érdeklődni a szövetkezethez, és rólam rá váltván az információs hölgy első mondata az volt, hogy “Neked is ugyanezeket a munkákat tudom mondani, kivéve a fizikaiakat.”. He? 21. század, emberek, egyenjogúság meg emancipáció az smafu? Miért ne akarhatna egy nő fizikai munkát végezni? Természetesen nem csak ezekben az esetekben vagyok a feminizmus híve, hanem olyankor is, amikor épp fordított a helyzet, és a kellemes dolgoktól fosztják meg a nőket (mert ugye itt pont nem). (Az olyan bulikat már fel sem merem hozni példának, ahol a lányoknak ingyenes a belépés, a fiúk pedig perkálhatnak…)

Jöhetnek a vélemények!

Hello world!

Bizony, bizony! Nem csalás, nem ámítás, végre újra rávettem magam (meg mások is engem), hogy folytassam, amit még réges-régen elkezdtem. Így, születésnapom alkalmából én ezzel kedveskedek nektek a rengeteg köszöntésért cserébe! 🙂

Egyelőre nem merek semmit ígérni, hogy miről fog szólni ez a blog, valószínűleg ugyanolyan vegyes felvágott lesz, mint az előző volt, mindenfélével fűszerezve. Továbbra is magyarul szándékozok írni, habár előfordulhat itt is 1-2 idegen nyelven becsusszant nyalánkság is.

Kommenteket tessék hagyni, azokat még mindig nagyon szeretem!